Legutóbbi bejegyzésemben ígértem, hogy egy-egy alkalommal kitérünk az angol konyha rejtelmeire. A téma azért áll olyan közel a szívemhez, mert - a legtöbben tudjátok,- volt alkalmam egy kis időt eltölteni a szigetországban, és közelebbről is megismerkedni a híres- hírhedt angol konyhával. Tulajdonképpen akár brit konyhának is nevezhetnénk, évszázados vita, hogy valaki azon túl, hogy brit, még angol, skót, welszi vagy ír. Minden régiónak megvannak a maga hagyományai, és valójában évszázados hagyományokkal rendelkeznek, megvannak az ő saját tradicionális nemzeti ételeik, csak éppen nem ér, vagy inkább ért fel egyik nemzet konyhájával sem. Ide tartozik például a híres angol utcai gyorsétel a fish and chips. A vasárnapi ebédre nagyon nagy hangsúlyt fektetnek, és általában sült húst esznek zöldséggel, krumplival és az úgynevezett "Yorkshire pudding"-gal. Majd ott a "Sheperd's Pie", a különböző kolbászok, a "Black Pudding" a híres angol reggeli részeként, a steak, a tésztában sütött különböző húsok, "pie"-ok. Jól hangzik, csak az a probléma, hogy a hal és panírja sótlan, a sült kruplit ecettel eszik, a sült hús sületlen, a Yorkshire pudding zsíros, olajban sült és semmi íze, a kolbász belül olyan, mintha fűrészport ennénk, az angol reggeli pedig, ha valaki már látott olyat, a rántotta mellett a konzerv paradicsomos bab és véres hurka, meg fűrészpor ízű kolbász, hát nem túl étvágygerjesztő. A Sheperd's Pie egy darált húsos, krumplipürés egytálétel, ez kivétel, mert nagyon finom. Ezenkívül, hogy egy kicsit védjem is őket, a tésztáik, süteményeik nagyon ötletesek, gyorsan elkészíthetőek és ízletesek. Az ötórai tea része a kis szendvicsek mellett a sütemény is, hagyományosan a "scone", kis pogácsaszerű korongok kettévágva, lekvárral és sok sok tejszínhabbal, aztán van a "bread and butter pudding", magyarul én kenyeres sütinek hívom, ma ennek leírom a receptjét, mert olyan egyszerű, és annyira szenzációs, hogy nem lehet kihagyni. És a morzsás sütik. Fantasztikusak. Finomak még az angol kekszek, amelyek általában teljes kiőrlésű gabonából készülnek, és némelyeknek csokis az aljuk:) Persze édességek között is van félresikerült, például nagyon régi angol recept a karácsonyi sütijük, a "Xmas Pudding", ami számomra ehetetlen:). Több hétig érlelik az aszalt gyümölcsöket tömény alkoholban, utána sütik süteménnyé, de olyan sűrű tésztával és keményre, hogy én még jót nem ettem ezek közül.
Emiatt aztán nagyon sok kritika érte a brit konyhát a második világháború után, elterjedt, hogy angol konyha nincs is, majd elkezdték beleszőni a mindennapjaikba a francia és mediterrán recepteket. Vettek át sok mindent Indiától is. Ma is rengeteg indiai él Angliában, olyannyira, hogy a múltkor olvastam valahol, hogy a "Chicken tikka masala" nevű indiai ételt tradicionális angol étellé nyilvánították. Vettem kint egy szakácskönyvet, többet is, de egyet kifejezetten az angol konyhával kapcsolatban. Azt kell mondanom, hogy még a magyar pörkölt is szerepel benne, igaz paprika nélkül, mert náluk csak elvétve, piacokon kapható pirospaprika, de megpróbálták ezt is átvenni. Nincsenek könnyű helyzetben, mert az éghajlat nem igazán kedvez a finom, lédús gyümölcsök, és roppanós zöldségek termesztéséhez. Főleg nem a mediterrán konyhához való hozzávalókhoz.
Ma ott tartunk, hogy számtalan Brit gasztroguru bontakoztatja ki tehetségét a világban. A korábban említettek közül ott van még Nigella Lawson, hogy egy hölgyet is említsek, Fanny Cradock és még sokan mások. Ők megpróbálták újraértelmezni a brit konyhát, egészségesen, ízletesen főznek, használják a hazai alapanyagokat, ahogy azt kell. Korábban szerettem volna már írni Gordon Ramseyről és Jamie Oliverről, de elvetettem az ötletet, mert semmi értelme őket összehasonlítani, mindkettőt nagyon szeretem, és mindegyiküket másért. Jamie nagyon sokat tett a nemzete egészségesebbé tételéért, hogy a gyerekek ne gyorsételeken nőjenek fel, Gordon pedig egyszerűen jól főz. A stílus már más kérdés. Úgy gondolom, mindkettőjük követendő példa lehet bármely nemzet gasztrogurujai számára.
Ennyit elöljáróban az angol konyháról, majd megpróbálok mindig egy-egy kedvenc receptet becsempészni a kedvenceim közül, most pedig jöjjön a "Bread and butter Pudding", azaz a kenyeres süti receptje.
Finomak még az angol kekszek, amelyek általában teljes kiőrlésű gabonából készülnek, és némelyeknek csokis az aljuk:)
Hozzávalók:
maradék kenyér felszeletelve, a héjától megszabadítva, az sem baj, ha szikkadt
vaj
egy közepes tepsihez két tojás
6 dl tej
5 dkg barna cukor
5 dkg fehér cukor
2-3 csepp vanília aroma, vagy vanília rúd kikapart belseje
késhegynyi őrölt szerecsendió
10 deka mazsola
1 csomag vanília puding
6 dl tej
Elkészítés:
Egy közepes tepsit kivajazunk. A héj nélküli kenyerek mindkét oldalát megvajazzuk, először az egyik oldalát, belefektetjük a tepsibe, majd a másik oldalát is, megszórjuk a mazsola felével, majd teszünk rá még egy réteg vajas kenyeret. Megszórjuk a mazsola másik felével, megszórjuk a barna cukorral, és a szerecsendióval. A tejet megmelegítjük, a felvert tojással, a vanília aromával és a cukorral elkeverjük, majd a vajas kenyereket nyakon öntjük a szósszal. Kicsit várunk, míg a kenyerek beisszák a tejet, majd 180 fokos sütőben aranybarnára sütjük. A vanília pudingport 3 kanál cukorral és 6! deci tejjel megfőzzük, azért, hogy folyós legyen, ne kössön meg. Ha a tészta megsült, szeleteljük, és meleg vaníliapudinggal kínáljuk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése