Paradicsom, igen, ismét paradicsom. Nem túl sok olasz étel létezik, ami nélkülözi a paradicsomot. Jól van ez így, hiszen a paradicsom nagyon egészséges, tele van likopinnal, és antioxidánsokkal, amelyek rákmegelőző tulajdonságukról híresek. Aki még nem hallotta volna. Manapság már a csapból is az egészséges életmóddal kapcsolatos szakszavak folynak. Mindenesetre a paradicsom és a tészta jó párosítás, bármilyen körítés legyen is mellette. Olyan ez talán az olaszoknak, mint sok honfitársunknak a pörkölt és változatai. Szándékosan nem számítottam bele mindenkit, különösen magamat ebbe a körbe, hiszen bár nagyon szeretem a pörköltet is, a paradicsommal és tésztával ellentétben nem tudnám minden nap megenni.
A mai receptet már nem is emlékszem, hol láttam először. Ami a kóstolást illeti, rendhagyó módon Angliában kóstoltam először, bár nem ebben a formában, kicsit "elangolosítottan". Ezalatt azt értem, hogy angol konyha -tisztelet Gordon Ramseynek, Jamie Olivernek és még néhány társuknak, akik próbálják ma már mesterfokon űzni e tudományt és népszerűvé tenni országuk szakácsművészetét-, aki járt már a szigetországban tudja, nem nagyon létezik, létezett. A sörözőkben és éttermekben kapható sültek, steakek és egyéb, néha ehetetlenül nyers ételek többségét más országoktól lesték el, azt is rosszul. A legmenőbb szállodákban kapunk ugyan finom ételeket, -de tegyük hozzá, hogy a legtöbb helyen már nemzetközi szakácsok főznek- azonban nem ér fel azzal, amit mondjuk egy olasz, vagy egy jó magyar étterem kínál. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a magyar gasztronómiát folyton szapulják, hogy mára elavult.
Jól elkanyarodtam a témától, azt hiszem, az angol konyha megér majd még egy-két misét.
Visszatérve a fűszeres gombócra, nem tudom megmondani, Olaszország mely részéről való, mindenesetre nagyon finom tésztakülönlegesség, egyszerű az elkészítése, a gombócok hasonlítanak a magyar fasírozottra, csupán más a fűszerezése. Az eredeti receptet nem találtam meg, de sokszor készítettem korábban, így most az emlékezetemre hagyatkoztam. Néhány változtatás elképzelhető, hogy van benne az eredetihez képest. Lássuk.
Hozzávalók:
A gombócokhoz:
0.5 kg darált sertéshús, vagy felesben darált marhahússal, aki szereti és tud beszerezni, darált birkahússal is lehet
1 nagy karéj szárított kenyér
1 kicsi vöröshagyma reszelve
2-3 gerezd fokhagyma
egy marék bazsalikomlevél
só, bors, egy csipet szerecsendió,
1 kávéskanál csili paprika, vagy csípős pirospaprika
1 tojás
kevés zsemlemorzsa
A paradicsomszószhoz:
2.5 dl passata
1-2 friss paradicsom, ennek híján konzerv egész paradicsom
2 evőkanál olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
pár levél friss bazsalikom, pár levél friss oregánó
só
1 csomag spagetti
Elkészítés:
A gombóchoz a szárított kenyeret vízbe, vagy még finomabb, ha tejbe áztatjuk, kicsavarjuk, és a darált húshoz adjuk a többi hozzávalóval együtt. Összegyúrjuk, és a végén annyi búzadarát adunk hozzá, hogy fasírt keménységű legyen, azaz lehessen belőle gombócokat formálni. Ha készen van, felforrósítunk egy serpenyőben olajat, körülbelül annyit, hogy a készülő gombócokat majdnem ellepje, majd vizes kézzel apró gombócokat készítünk, és a forró olajban kisütjük.
Míg a gombócok sülnek, egy másik serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, beleöntjük a passatat és a darabokra vágott paradicsomot, fűszerezzük zöldfűszerekkel, sóval és fokhagymával. Pár perc forrás után készen van. Kifőzzük a tésztát is, majd tálaljuk.
Ettem már úgy is ezt az ételt, hogy az egész össze volt serpenyőben sütve, a tészta, a szósz és a gombócok is. Érdemes másnap kipróbálni, ha marad:), úgyis nagyon finom.
Jó étvágyat!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése